Manapság az otthoni tevékenységeire összpontosít, például a kézműveskedésre, köztük a kötésre, varrásra és a keresztszemes hímzésre. Szívesen játszik társasjátékokat, büszke kockafej, szeret főzni és írni is. Férjével és két elkényeztetett macskával él együtt.
Betegségének rövid története
„Bizonyos értelemben szerencsésnek tartom magam, mert a migrénnel egészen 29 éves koromig nem is találkoztam. Sokaknál valamilyen nagy hormonális változás váltja ki a betegséget, bennem azonban az intenzív stressz időszaka volt az, amely gyújtózsinórként indította el a változást. Néhány hónapnyi migrénes tapasztalat után (bár akkoriban nem tudtam, hogy arról van szó), ami havi egy-egy fejfájásban nyilvánult meg, a háziorvosom migrénnel diagnosztizált, segíteni azonban nem nagyon tudott. S mivel a súlyosbító tényezők sem múltak el, így az első migrénes rohamom után másfél évvel krónikus beteg lettem.
Teljes munkaidőben dolgoztam, ameddig csak tudtam; ez ment három évig. Miután még további két és fél évig részmunkaidőben dolgoztam – mely időszak alatt csak 18 napom volt fájdalommentes, és az életminőségem egyáltalán nem javult –, meghoztam a nehéz döntést, és abbahagytam a munkát. Két év telt el azóta, hogy felhagytam a karrieremmel, s bár az életminőségem most sokkal jobb, a migrén gyakran emlékeztet arra, hogy nem lehet egyszerre karrierem és minőségi életem is.
NPS-HU-NP-00028
A cikk szerzője Daisy Swaffer
